A hétvégén haladtam a teendőimmel, így végre fogyni kezdtek. Szkenneltem nagyjából három órát, így a jónépnek a fősulin lesz miből készülnie. Vajon kapok többet pár virtuális szóbeli vállonveregetésnél? Erősen kétlem.

Közben körvonalazódni látszik egy nagyobb szabású projekt, mert lassacskán visszatér belém az ihlet. Legalább az. Nagyobb esélye lesz, hogy ép elmével átvészelem a telet.

És hogy mi a mai tanulság? Egy építkezésen hallottam, pár évvel ezelőtt. Nagyapám, valamiféle felügyelői minőségben kérdezi a szakikat:

- Mi kéne?
- Munkakedv!

Kimaradt pár nap. Nem azért, mert nem lett volna miről írni, időm/kedvem nem volt hozzá. Igazából újdonság sem történt - az ritkán történik báérkivel is. Megint szembesültem az emberi - különösen a hazai - hülyeséggel és azzal a ténnyel, hogy ha nem fejlődök szociálisan, hülyén fogok meghalni.

Mégis mit lehet mondani arra a jelenetre, amiben egy Bundeswehr gyakorlót viselő kopasz fazon letépi az angol órákat hirdető papírt, mert szerinte magyarul kell beszélni? Ha kedvesen megkérdeztem volna, hogy ugyan ő tud-e magyarul, mit lépett volna? Vajon tudja-e végig a himnuszt? Esetleg képes idézni a Szózatból vagy a Halotti beszédből? Ismeri-e az eszperentét vagy az Ember tragédiájának híresebb sorait? Ötletem sincs. Mondjuk hibátlanul én sem tudom végig a Himnuszt, de egy négyest megérne a suliban. Azt hiszem, hogy az említett díszpéldányra egy remek angol szólás vonatkozik: Don't feed the troll!

Ismerek egy lányt még a gimiből. Ritkán találkozom vele mióta leérettségiztünk, de előtte sem beszéltünk túl sokat. Nevezzük mondjuk B.-nek. B. okos, szorgalmas és jól néz ki. A gimi alatt aztán valahogy átment hungaristába. Nem egyszerűen nacionalista lett és nem is az eredeti értelemben vett hungarista, mert képes volt kifejezetten német dolgok mellett is lándzsát törni. Az egyik etika órán volt egy kis ideológiai nézeteltérésünk, azt hiszem akkor írt le (először). B. jelenleg fogdokinak tanul, abból legalább meg lehet  majd élni. B.-t egyfajta köd lengi körül, amiben nem eltévedsz, hanem inkább elkerülöd. Nem érdekel mások véleménye, magasról teszek rá, mit gondolnak rólam, de  azt viszont muszáj értenem, mi miért történik körülöttem. A köd viszont ebben akadályoz és ezért rágódok napok óta azon, hogy miért úgy viselkedik velem, ahogy.

A tegnapi részeg punkokról, akikkel volt szerencsém együtt vonatozni, pedig annyi értelme lenne foglalkozni, mint nekik élni. Az egyik mondjuk rendet akart teremteni. Az ötletet én is támogatom, de ezt nem Orbán Viktorra bíznám. Bár az, hogy egy részeg fasz is őt emlegeti, biztos jelent valamit. De mégis mit?

Ma azzal a határozott céllal jöttem haza, hogy utolérem magam az elmaradt teendők terén. Erre a komplett délutánt szántam rá, majd egy vacsora és higiéniai szünet után az este elejét. Mondanom sem kell, hogy sikerült elaludni, pedig az oviban utáltam a délutáni alvást. (Eleve, miféle idióta találta ezt ki? Miért éri meg az ovit nagyjából a természetes bioritmushoz igazítani, ha utána ezt nem tehetjük meg?)

Azért az este maradéka folyamán sikerült alkotni valamit, így csak a hátralékok kb. 80%-a van hátra. Tehát haladok. Az a baj, hogy nem úgy, ahogy azt szeretném. Pontosan tisztában vagyok a szükséges tennivalókkal és a fontosságukkal, mégis minden más fontosabbnak tűnik. Amit meg el kéne végezni, fel sem merül, csak ha valaki megemlíti. Nem értem a dolgot, minél tovább töprengek rajta, annál kevésbé.

Bevallottan lusta vagyok, de ez valószínűleg több annál. Nem halasztgatom a dolgokat - egyszerűen nem kezdek nekik. Vajon mi kéne hozzá, hogy helyreálljanak a dolgok? Talán valaki, aki időről időre szeretteljesen biztat, vagy unszol? Vagy tegyek erőszakot magamon és addig ne álljak fel innen, amíg be nem fejezem, amit kell? Valószínűleg ez lenne a legcélravezetőbb, de kétségtelen, hogy a kényszer miatt nem érezném hatékonynak. Ez csak tüneti kezelés lenne, azok pedig a látszat ellenére semmire sem jók. De hol lehet a probléma gyökere?

Elindult ez is. Fontolgattam egy ideje, meglátom, meddig bírom kedvvel. Az a tapasztalatom, hogy ha valami nem stimmel, többet és jobbat írok. Kíváncsi vagyok, hogy fog menni, blogra írtam már nem is egyszer, de sajátot még nem szerkesztettem.

De hogy ne csak egy ilyen sablonos nyitóposzt legyen itt, még lejegyzem, hogy elkezdtem túrázni. Eddig sem állt távol tőlem, de amióta a nyár  állot vizű magányában rábukkantam a Kinizsi 100-ra, feltett szándékom, hogy végigcsinálom. Erre pedig edzeni kell mindenféle módon, de főleg fizikailag. Na és a tapasztalatszerzés sem utolsó szempont. Azt hiszem ebből külön rovat lesz, mert ha más nem, ez hasznos is lehet.

Kedvcsinálónak pedig álljon itt ez a remek alkotás.